Néhány méterre állt tőlünk. Zsivány mellettem ült, az őz pedig nem futott el.
Amikor megláttuk, azonnal leültettem Zsiványt. Nyugodtan elmondtam neki, hogy ezt az őzikét nem ugatjuk meg, nem bántjuk. Csak nézzük és csodáljuk.
És ő figyelt. Meglepődött, de figyelt. Az őz pedig ott maradt. Nem menekült el. Mintha érezte volna, hogy ebben a pillanatban nincs veszély, csak kíváncsiság, tisztelet és csend.
A természet nem mindig hangos csodákkal érkezik. Néha csak ott marad előttünk néhány méterre, és megvárja, hogy valóban észrevegyük.
Ez a találkozás több volt egy szép reggeli élménynél. Emlékeztetett arra, hogy az igazi kapcsolat nem az uralásról szól. Hanem arról, hogy képesek vagyunk megállni, figyelni és békésen jelen lenni.
Zsivány aznap is tanított. Az őz is tanított. A Maros-part pedig megint adott valamit, amit nem lehet pénzben mérni.