A Maros Zsiványnak szabadság. Nekem pedig az a hely, ahol újra lélegezni tudok.
Amikor a vízhez érünk, minden megváltozik. Zsivány mozdulatai könnyebbek lesznek, a tekintete felragyog, és úgy indul a folyó felé, mintha mindig is oda tartozott volna.
Én pedig nézem őt, és közben észrevétlenül elcsendesedik bennem mindaz, amit otthonról magammal vittem. A víz, a fák, a fények és Zsivány öröme visszahoznak a jelenbe.
A Maros-parton nem kell bizonyítani semmit. Elég ott lenni.
Ezekből a reggelekből épült fel a Judit Story 3.0 egyik legfontosabb világa: természet, hála, mozgás, szeretet és szabadság. Nem elméletként, hanem megélt valóságként.